Eddig csak nagyon kevés állatról bizonyosodott be ez a képesség. Csak az emberszabású majmoknál és a ragadozó madaraknál tapasztaltak arra utaló jeleket, hogy felismerik mások tudását” – fogalmazott közleményében az egyetem. A bécsi biológusok szerint a kutyákkal végzett eddigi kutatások ellentmondásosak voltak, ezért tesztelték a kutyák képességeit. A vizsgálat során egy eltakart ember sok tál között egybe ételt töltött. Egy-egy ember, a kutyák számára potenciális információforrás az ételt osztótól balra, illetve jobbra helyezkedett el és a padlót figyelte. Szemmel láthatóan csak egyikük láthatta, hol van az élelem.
Követik a pillantás irányát
“A kutyák megfigyelik az ember pozícióját és onnan végigkövetik pillantásának irányát, ebből kitalálják, mit lát az illető és következésképpen tudják, kinek hihetnek és kinek nem” – mondta Ludwig Huber, a tanulmány vezetője. Kiemelték: a megfigyelt kutyák a kísérleti helyzetek 70 százalékában pontosan tudták, kihez kell fordulniuk, hogy táplálékhoz jussanak.
A bécsi eredmények alátámasztották a Hannoveri Állatorvosi Egyetem korábban végzett, hasonló vizsgálatából leszűrt következtetéseket. A német szakértők hasonló kísérleteket végeztek és szintén hetven százalékos sikerességi arányt könyvelhettek el.
Motiváció: jutalom, elismertség, feljebb jutás
Hansjoachim Hackbarth hannoveri kutató szerint a kutyák motivációja egyértelmű: céljuk a jutalom, a falkabeli elismertség és feljebb jutás. A tudósok szerint a kutyatartók tréningezéssel fogékonyabbá tehetik állataikat, de nem minden kutya képes ugyanolyan mértékben gyakorolni ezt a képességet. “Vannak intelligens és buta kutyák. De a kevésbé tehetségesek más taktikákkal próbálkoznak, például a hiperaktivitással” – mondta Hackbarth.
A kutyatartók azonban az eredmények ismeretében sem remélhetik, hogy házi kedvencük a jövőben az arcukról olvassa le kívánságaikat. Sokkal inkább a táplálékszerzésben elérhető egyéni előnyökről van szó. A háziasítás és a saját tapasztalatok hatására alakulhatott ki a kutyákban a képesség, de egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen mechanizmusok állnak a háttérben – emelték ki a kutatók.