A változtatások két területet érintenének. Az egyik, hogy az európai unió a meglévő terrorveszélyre hivatkozva módosítani kívánja a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477 EGK tanácsi irányelvet. Az EU-s jogalkotás jelenlegi stádiumában ott tart, hogy a Bizottság és a tanács készített egy tervezetet, azonban az EU parlament azt csak 2017 március közepén fogja tárgyalni, az elfogadása esetén a Direktíva 2017. április 20-án lépne hatályba. A hatályba lépését követően az egyes tagállamoknak lehetőségük lesz a lőfegyverekkel kapcsolatos belső szabályzataikat a nemzeti hagyományokra is tekintettel módosítani. Erre az előzetes jelzések szerint 300 nap áll majd rendelkezésre, tehát bőven lesz lehetőség a hazai jogalkotókkal egyeztetni az érdekképviseleti tevékenység keretén belül. Az OMVK és az OMVV már most, előzetesen ellenvéleményt nyilvánított a Direktíva néhány tervezett megoldásáról azzal, hogy nyilván a jövőben lesz lehetőség az EU-s joganyag hatályba lépését követően a szükséges egyeztetésekre.
A másik, hogy még február elején az érdekképviseletek megkapták a lőfegyverekről és lőszerekről szóló, 2004. évi XXIV. törvénynek egy viszonylag kis részére vonatkozó módosítás-tervezetét véleményezés céljából. A vélemény a megadott párnapos határidőben megfogalmazásra került. Kifejtettük, hogy a tervezett módosításban szereplő és a vadászokat érintő megoldásokat nem tudjuk elfogadni. Ilyen tervezett rendelkezés például, hogy a lőfegyver-kereskedő köteles megtagadni a lőfegyver, a lőszer eladását, ha véleménye szerint megalapozottan feltehető, hogy az eszközt bűncselekmény elkövetésére használnák. Elfogadhatatlan és érthetetlen ez az elképzelés, miután a rendőrhatóság új fegyverhez jutó személy esetében kiadta a megszerzési engedélyt – nyilván az előfeltételek alapos vizsgálatát követően – kérdésként merül fel, hogy a lőfegyver-kereskedő milyen alapon tagadhatja meg a hatósági engedéllyel rendelkező kiszolgálását? Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha már lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező szeretne újabb fegyvert vásárolni, vagy meglévő fegyveréhez lőszert beszerezni, mert ez esetben is a kereskedőnek „vétójoga” van. A rendelkezés érthetetlen és elfogadhatatlan, mert honnan kellene tudnia a kereskedőnek, hogy a jogszerűen vásárló a lőfegyvert vagy lőszert bűncselekmény elkövetésére kívánja-e felhasználni? Ugyanígy vitatható, hogy ha a fegyvertörvényt módosító jogszabály a jelenlegi megszövegezésében hatályba lépne, a különböző kategóriákba sorolt lőfegyvereknél lehetővé tenné új elvek alapján a személyi tulajdonban lévő és jogszerűen tartott lőfegyvernek olyan magasabb kategóriába sorolását, amely miatt a lőfegyvert már nem tarthatja meg a tulajdonosa. Ez esetben köteles lenne a fegyverét leadni, illetve beszolgáltatni a rendőrhatóságnak. Ez számos problémát vetne fel azon kívül, hogy a lőfegyver jogszerű tulajdonosát megfosztja tulajdonának tárgyától. Igaz, hogy a tervezet ez esetben kártalanítási kötelezettséget ír elő, de kérdés, hogy a kártalanításra javasolt összeg vajon nem fog-e jogvitákat eredményezni, ahogy az is, hogy a nagy értékű, esetleg gyűjteményi jelleget képviselő fegyvereknél meglesz-e a sok százezer vagy akár millió forintos kártalanítás fedezete. Felvetődik az is, hogy mi lesz egy ilyen műtárgy jelleggel is bíró lőfegyvernek a leadás vagy beszolgáltatás utáni sorsa, miután megítélésünk szerint – függetlenül attól, hogy az ilyen gyűjteményi értéket képviselő lőfegyver személyi tulajdonban van – a nemzeti vagyon részének is tekinthető.
Vannak tehát vitatható kérdések, a lőfegyvertörvény módosításának tervezetében, amelyekkel kapcsolatban a két érdekképviseleti szerv véleményét írásban eljuttatta a Belügyminisztériumnak. Amennyiben a módosítás szándékát a jogalkotó fenntartja, nyilván további egyeztetésekre kerül majd sor, amelyekkel kapcsolatban véleményünkben rögzítettük, hogy az egyeztetéseken részt kívánunk venni, ennek lehetőségéhez az általunk képviseltek érdekében ragaszkodunk. Ma még nem tudni tehát, hogy a tervezetben foglaltak a most leírtaknak megfelelően, vagy változtatott formában kerülnek a jogalkotó elé, de nem zárható ki az sem, hogy a lőfegyverekre, lőszerekre vonatkozó tervezet végül mégsem fog megvalósulni.
Forrás: vadaszativedegylet.hu
