Roosevelt 1909 áprilisában szállt partra Mombasában, fia, Kermit társaságában. Több mint 200 teherhordó élén szafarira indult azon a területen keresztül, amelyet akkor Brit Kelet-Afrikaként ismertek, át Belga Kongóba, majd a Nílust követve észak felé, fel egészen a szudáni Kartúmig.

Roosevelt több beszámolót is hátrahagyott vadászkalandjairól, és ahogy olvassuk őket, megértjük, milyen sok kortársát hozhatták izgalomba a nyomkövetés, az összecsapás, majd a véres halál leírásai. Az elnök részletes listát közölt az általa és fia által lelőtt állatokról. Fiával együtt ketten összesen 512 állat - többek között 17 oroszlán, 29 zebra, 27 gazella, 9 fekete és fehér majom, 8 víziló, 2 strucc, egy pelikán, valamint legalább 4 krokodil - életét oltották ki.

Teddy és Kermit Roosevelt listája

Bár Roosevelték körülbelül egy tucat trófeát tartott csak meg saját részre, sok elejtett állat ételként került az asztalra, továbbá az elnök a zsákmány nagy részét tudósoknak, vagy a washingtoni Smithsonian Intézetnek ajándékozta. A számos tudós bevonásával zajló vadászat hivatalosan a Smithsonian-Roosevelt Afrikai Expedíció néven futott, és a résztvevők összesen több mint 11 ezer példányszámot számláló zsákmánnyal - a vadállatok mellett növényekkel, valamint bogarakkal - tértek haza

Bár Roosevelt és társai vitathatatlanul nagyon sok állatot öltek le, az általuk ejtett zsákmány nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak kicsit jobban megismerjék a rejtélyes afrikai kontinenst és annak állatvilágát. Az expedíció alapvető céljának tehát a tudományos ismeretek bővítését tekintették.

Az elnök nem rejtette véka alá lelkesedését sem, miszerint, a vadászat pillanatai roppant izgalmasak voltak, és az elefántorvvadászokra még irigykedett is egy kicsit, amikor kifejtette, hogy kevés "szakma" képviselőinek lehet része több kalandban, és kell megküzdeniük több veszedelemmel.

Aki megihlette Indiana Johnest

Roosevelt egyik útitársa Frederick Selous volt. Roosevelt úgy tekintett rá, mint a vadász archetípusára, az nyilvánvaló: „Mr. Selous Dél-Afrika utolsó nagyvad-vadásza; az utolsó a hatalmas vadászok közül, akiknek a tapasztalata kiterjed a legnagyobb vadászterületre, amelyet látott a világ, amióta a civilizált ember megjelent.”

Selous rendkívüli kalandjai és teljesítményei nem csupán a volt elnököt ihlették meg, hanem Rider Haggard írót is, aki a hidegvérét minden helyzetben megőrző és minden szükséges készséggel megáldott Allan Quatermain alakját megalkotta. Sokak szerint éppen az ő 19. század végén írt regényei inspirálták a filmtörténet egyik legnépszerűbb alakját, Indiana Jonest.