Egy fekészült túrázó tudja, hogy milyen fontos a lábbeli, ha túrázni megyünk, s hogy minden körülményre a megfelelő bakancsot érdemes megválasztanunk, különben könnyedén igen masszív szenvedéssé alakulhat az eleinte jó ötletnek bizonyult kirándulás.

Cipőt csak túraboltban vásároljunk és nem árt kikérni az eladó véleményét is. Ő tudni fogja, hogy milyen terepre milyen lábbeli való. Alapszabály, hogy például nem megyünk a Rám-szakadékba magashegyi bakancsba, amiképpen a Magas-Tátrába sem indulunk el edzőcipőben.

Nem túlzás kijelenteni, hogy a lábbelin igen jelentős százalékban múlik, hogy élve kikerülünk-e az adott szituációból. Jeges környezetben meleg bakancsra van szükség, amelynek talpa a lehető legkevésbé csúszik. Vizes, párás környezetben azonban arra is figyelni kell, hogy ne ázzon be a bakancs, hiszen a fertőzések egy lábsérülést, bőrpuhulást követően rövid idő alatt végeznek az emberrel.

A másik fontos túlélőeszköz nem más, mint egy jó bicska, vagy kés.

A harmadik eszköz talán viccesen hangzik, pedig a modern kor egyik leghasznosabb találmánya: a szemeteszsák. Legalább ötvenféle módon mentheti meg az életünket, mert vízhatlan és viszonylag erős, könnyen formálható anyag. Készülhet belőle hálózsák, esőkabát, tető, ételtartó, de csak még egy példaképpen, akár arra is jó lehet, hogy felfújva azt, az úszni nem tudók átjuthassanak segítségével egy folyó túlpartjára.

Nem sok helyet foglalnak, de életmentőek lehetnek, készítsük be őket minden indulás előtt.