A jelenség évtizedes, komoly problémává az utóbbi években vált. Az erdészek, vadászok jogkör híján tehetetlenek, a rendőrség nem tud hatékonyan fellépni az évi 1 milliárd forintos szürkepiaccal szemben, amelyet a kínai kereslet generál.

Sándor Gyula, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani intézetének docense elmondta, hogy a szarvasoknak eszükbe sem jutna ilyen nagy aktivitás az évnek ebben az időszakában. „Tél végén az energia felhasználás minimalizálására törekszenek. Kevesebb a táplálék, még nincsenek fakadó hajtások, zsenge levelek. A kérődzőknél ilyenkor az a taktika, hogy minél kevesebb energiát veszítsenek. Csak a legszükségesebb elmozdulások jellemzők többnyire az etetőhelyek környékén, amikhez könnyen hozzáférnek”. A telet túlélő szarvasok komoly kondícióvesztésen esnek át, félreeső beállóhelyeken töltik a nappalokat, ahol nincsenek szem előtt, és esetleg odasüt a nap is, ezzel is csökkentik energiaveszteségüket.

„Azt látjuk, hogy a halálba hajtják a szerencsétlen vadat. Az állatok lefogynak. A lőtt bikák között sok tüdőgyulladásos, mert a futásban kimelegszik, és belecsobban a vízbe, hogy lehűtse magát” – Egle Zoltán  a "Zengő vidéki vadásztársaság" vadásza nem rejti véka alá dühét. A vadászatok idején nem ijednek meg ennyire az állatok. „Olyankor, ha hajtjuk a vadat egy kis területet átmozgatunk, és kész, az erdő más részén nem zargatja őket senki. Ilyenkor viszont mindenhol ember van. Mintha minket kiraknának a szavannára, és mindenhol oroszlán lenne.”

Nagyon sokan agancsoznak, megbecsülni is nehéz, hogy hány ember indul neki január-február táján az erdőknek és mezőknek azért, hogy megtalálja az évente elhullajtott 200-250 tonnányi agancsot. Országos szinten hozzávetőlegesen (5500 forintos kilónkénti árat alapul véve) 1,1 milliárd forintnyi agancsot hullajt a földre január végétől áprilisig a közel 40 ezer hazai gímszarvasbika. Az agancsozók számát már nehezebb megbecsülni, csak Zala megyében több ezer fő lehet.

A rendőrök és az erdészet dolgozói rendszeresen szerveznek közös járőrözést, így próbálják meg elejét venni az illegális agancsgyűjtésnek. Ennek is megvannak azonban a korlátai, az erdőben tartózkodó feltételezett agancsgyűjtők, ha nincs náluk agancs, nyugodtan mondhatják, hogy csak turisták, olyankor legfeljebb igazoltathatják őket, vagy megkérhetik, hogy menjenek vissza a turistaútra, vagy ki az erdőből, az illető pedig vagy szót fogad, vagy nem.

Ha a hullottagancs-kereskedelmet, a felvásárlókat egy jogilag rendesen szabályozott mederbe terelnék, az egész jelenség megszűnne - vélik a vadászok. Nem értik, hogy annak ellenére hogy már többször keresték az illetékes minisztériumot ez ügyben, miért nem történik semmi.