A vadászat, a vad elejtésén túl sokkal több. A vadászoknak különös kapcsolatuk van a természettel, a vadon élő állatokkal. Az értelmetlen öldöklés helyett a vadvédelem, a vadgazdálkodás, a környezetvédelem, a vadak gondozása és a trófeák kezelése is a feladataik közé tartozik.

Az ősi emberi tevékenység költőket, írókat is megidézett. Így fejezték ki szavakban gondolataikat a vadászatról:

Bartók Lajos: Kárpáti emlékek

I.

Völgybe le, hegyre föl, -
Zúg, robog és fütyöl
Szárnyas vasut.
Forg a kerék, robog,
Városok és romok
Látképe fut.

Még ime szédítő
Utja komor tető,
Zordon havas: 
S már ime nyájasabb
Völgy kebelére csap,
Miként a sas!

Változik és tünik
Ősvadon, enyhe sik, -
S a nap lejárt
Hajnalod álmihoz
Vissza mi út se hoz!
Vissza ne várd!

Futhat az én időm!
Fent napom ég dicsőn
És nem hagy el: 
Vélem a szerelem,
Kedvesem ül velem,
És átölel!

II.

Fegyver dördült alkonyatkor,
Füst között állt a vadász.
A golyó végig süvöltött
A tetőn, hol vad tanyáz.

Hosszan viszhangzott az erdő,
Elnémult a hegylapály,
Szétriadt a legelésző
Szarvas, őz és zergenyáj.

Csupán egy királyi gím volt,
Mely, habár remeg szive,
Két borjával a holdfénynél
Visszacsörtetett ide.

Itt bucsuzva nyalta a két
Rívó árva homlokát,
És a tért könnyes szemekkel,
Nyugtalan kutatta át.

Majd benyargalt, s megálla
Egy sziklán, a mély előtt,
És kitágult orrlyukakkal
Szagolá a levegőt.

Koronás fejét magasra
Vágta elbusult dühvel,
S elveré a bérczek álmát
Rémítő bőgésivel.

S a hajnal is ott találta,
Szétüzvén az éj-ködöt: 
Reszkető inakkal, megtört
Szemmel a mélység fölött.

***

Móricz Zsigmond: Vadászkompánia

Furcsa ma az
Oroszlán.
Lustán néz a
Vad után.
Játszi kedve derüle,
Társak után kerüle.

Megleli a szamarat
A rókát még hamarabb,
Ez lesz jó kompánia,
Igy lesz jó vadásznia!

Nagyot isznak előre
Szegény vadak bőrére: 
Majd a szamár felhajtja,
S tőrbe csalja a róka.

I-á, i-á, fujja már,
Derék hajtó a szamár.
Róka ravasz, lesben áll,
Az oroszlán csak sétál.

Nagy vigasság, nagy zsákmány,
Osztozkodni is kék mán.
- Szamár fiam, légy okos,
A zsákmányunk oszd el most.

Feltekeri a szamár
Az eszit, hogy ossza már!
- Az igazság egyféle: 
Kiki részt kap belőle!

- Bogáncsrágó szamara!
Az oroszlán rivala: 
- Egyet érek én veled?
S leteriti a fülest.

Köszörüli a torkát
A róka s tart mondókát: 
- Majd én osztok nagyuram!
- Próbáld meg rókafiam.

- Felséges ur, nagy király,
Mind a tied, mi itt áll!
Téged illet az egész,
Másnak ebből semmi rész.

Az oroszlán rettentő: 
- Hát a tied? hizelgő!...
- Veled vadásztam, felség: 
Az enyém e dicsőség!

Felderül az oroszlán,
Megbékélve gurnyaszt mán.
Farkat csóvál a róka,
Jóra fordult a dóga.

***

Móricz Zsigmond: Róka, meg a favágó

Le is ut, fel is ut,
Róka koma futva fut.
Elől tűz, hátul víz,
Reszket benne minden íz.

Sűrű erdő, rengeteg,
Még sem talál rejteket.
Köröskörül kopó csahol,
Lába nyomán vadász lohol.

- Jaj, favágó apóka,
Bajba vagyon a róka,
Bujtasson el engem gyorsan,
Meghálálom százszorosan.

Jól van, jól van, te róka,
A kunyhóm jó buvóka.
Hanem aztán majd meglátom,
Mit ér a szó, jó barátom.

Dirr! durr! - itt a vadász.
- Hej favágó, mit csinálsz?
- Faricskálok árnyelet.
- Róka koma hol lehet?

Mondjad már, hogy láttad-e?
- Beszélgettem is vele.
- Mikor láttad? hol van? merre?
- A mult télen kószált erre.

- Hej favágó, vakapád,
Tedd bolonddá nagyapád.
Szalad már a vadász ujra,
Nem néz rá az intő ujjra.

A bütyök ujj mutogatta: 
Ott kuksol az ebugatta!
Dirr! Durr! - a vadász már
A cserjében messze mászkál.

- Hóha, hóha, ne te né!
Róka koma elmennél?
Ez barátság, ez a hála?
Az igéret füstbe szálla?

- Róka vagyok, szóltál értem,
Szóval hát köszönöm szépen.
De ujjoddal azt intetted,
Hogy nem kivánsz hálás tettet.

***

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!