Szatmárnémetiben több évtizede próbálkoznak azzal, hogy a város parkjaiból kiűzzék a varjakat. A madarak ürüléke ugyanis alkalmatlanná teszi a közterület a rendeltetésszerű használatra. Volt, hogy tűzoltók bevonásával vízsugárral verték le a fák koronájába rakott varjúfészkeket, később zajjal próbálták elzavarni a madarakat, de egyik módszer sem volt eredményes. 

A polgármesteri hivatal most a Szatmár megyei Vadászok és Sporthorgászok Egyesülete sgeítségét kérte. Péntek délután mintegy kétszáz lövés dördült el, melyeknek több tucat varjú esett áldozatul. Az, hogy mennyire volt eredményes a varjúvadászat, csak a többszöri megismétlés után derül ki. Mivel február elsejétől tilos varjakra lőni Romániában, ezért arra készülnek, hogy a varjúvadászatot januárban még többször megismétlik, majd augusztustól, amikor ismét megengedett a varjak vadászata, újrakezdik. 

Korábban az állatvédő szervezetek erős ellenállásába ütközött a varjúvadászatra tett javaslat, mostanra azonban "az az értelmezés" nyert a városban: fontosabb, hogy a közterületek a babakocsit toló szülőket, a játszótereket használó gyermekeket szolgálják. 

A polgármester elmondta: a kisebb parkokban veszélyes lenne vadászni, ezekben olyan mértékben megnyírják a fákat, hogy ne legyenek alkalmasak a varjak fészkelésére. 

Szabó D. Zoltán biológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója az MTI-nek elmondta: ebben az időszakban olyan vetési varjak tartózkodnak az erdélyi városokban, amelyek elsősorban Oroszországból vándoroltak délre, melegebb éghajlatra. 

"Számukra a mi városaink jelentik azt, amit a mi gólyáink, fecskéink számára Afrika" - fogalmazott a biológus. Hozzátette: a vetési varjú elsősorban azért élvez bizonyos fokú védettséget Romániában, mert fészkében olyan védett madarak is költenek, amelyek nem raknak fészket. A biológus szerint a szatmárnémetihez hasonló vadászakciók aligha mentesíthetik a városokat a varjaktól, amelyek azokat a helyeket keresik, ahol kevésbé vannak kitéve a hidegnek, és könnyen élelemhez jutnak.