A fák „rejtett életéről” szóló könyv témája nem újdonság. Tudományos kutatások – az Aacheni Egyetemen, a Brit-Columbiai Egyetemen és a Max Planck Intézetben -, is állítják hogy a fák kommunikálnak egymással, ugyanakkor elismerik: „Nagyon nehéz kitalálni, hogy mit kommunikálnak a fák, amikor jól érzik magukat".

„Engem leginkább az a dolog lepett meg, hogy a fák szociálisak. Egyik nap belebotlottam egy régi tuskóba, és láttam, hogy – bár 400 vagy 500 éves –, még mindig él, anélkül, hogy lenne zöld levele. Minden élőlénynek szüksége van a táplálkozásra. Az egyetlen magyarázat az volt, hogy a szomszéd fák a gyökereken keresztül támogatták cukoroldattal.” - írja Wohlleben.

Megtudhatjuk az erdésztől, hogy a fák versenytársak, küzdenek egymás ellen, a fényért, az élettérért. A fák nagyon érdekeltek abban, hogy ennek a közösségnek minden tagja éljen. A legfontosabb – állítja –, hogy ezek az úgynevezett „woodwide web” fák veszély esetén üzenetet, elektromos jeleket küldenek a gyökerek és az egész gombafonal hálózat segítségével („mint mi az idegrendszerrel") a közelben álló társaiknak.

„Azt gondoljuk a növényekről, hogy robotként követik a genetikai kódot. A növényeknek, fáknak mindig van választásuk, hogy mit tegyenek. A fák képesek dönteni, van emlékezetük, sőt különbözőek a tulajdonságaik. Vannak köztük talán jó fiúk és rossz fiúk. "

„A bükkösök zaklatják az új fajokat, mint a tölgy, oly’ mértékben, hogy azokat gyengítik." A douglas fenyő és lucfenyő ugyanazon rokoni köteléken belül vannak. A fűzek magányosak. "A magjaik messze repülnek más fákhoz, sok kilométerre. A fűzfák gyorsan nőnek, és nem élnek sokáig. Olyanok, mint Usain Bolt - mindig az elsők, de 100 év fölött már nem tudnak lélegezni többé, majd eltűnnek.”