A tavaszi vadászat inkább a vad létszámról, mint sem a prémről szólt, régen és ma is. Állományapasztás céljára a leghatékonyabb időszak. Az ivadék gondozás időszakában már kevés a párt kereső kósza róka. A legtöbb egyed megtalálta helyét. Az ismert hívási módszerekkel (egér hang, nyúlsírás, gidahang, stb.) ekkor is sikeres lehet a vadászat.

Vadgazdálkodási szempontból a tavaszi apasztást tekinthetjük hasznosabbnak, ugyanis az ekkor terítékre került rókák helyét, nagy valószínűséggel már nem fogja újabb elfoglalni, hisz a fiatalok csak év vége fele hagyják el családjaikat.

Sokak a szaporulat elpusztítása miatt ellenzik, félreértelmezett állatvédelemből a tavaszi vadászatot. Az elejtett szülők híján, nincs ki táplálja az almot, ami végül elpusztul. Ilyenkor a kotorékozások során a szukával együtt kölykök, vagy csak kölykök kerülnek elő a rókavárból.

A róka az a predátor, amelynek állományát mindig is szabályozni kell:

• túlszaporodott,
• veszettség terjesztése (Dunántúlon vakcinázás miatt nem fordul elő),
• echinococcus (emberre is veszélyes hólyagféreg, a fertőződés akár halállal is végződhet), csak gumikesztyűben nyúzzunk, mert a tünetmentes is fertőzhet,
• városokban egyre gyakoribb megjelenés,
• falvakban baromfiak elhordásával károkozás, több betegségnek köztigazdája,
• fácán- és kacsatenyésztő telepek védelme.