Szeretnénk a vadat, de nem jutunk hozzá

Magyarországon 900 vadásztársaság és összesen közel 1400 vadászterület található, ahol évente 250 ezer vadat ejtenek el. Habár vadászati nagyhatalomnak számít Magyarország a lőtt vad mennyisége és minősége terén is, de a vadhús fogyasztásában az utolsók közt kullogunk. Az egy főre jutó vadhúsfogyasztás Magyarországon évente még a húsz dekagrammot sem éri el. Ennek egyik legszembetűnőbb oka a rossz minőségben rejlik: szinte csakis előre csomagolt, mirelit vadhúshoz lehet hozzájutni, tőkehús formájában Magyarországon a háziasszonyok zöme nem tud vadhúst venni.

Vannak, akik az alacsony fogyasztást étkezési szokásainkkal magyarázzák. Egyes szakértők szerint a gazdasági helyzet esetleges javulása sem hozná automatikusan magával a kereslet növekedését. Ez azonban tévedés. A magyarok szeretik, pontosabban, szeretnék a vadat. De nem jutnak hozzá. Persze jobb a helyzet, ha valaki egy vadásztársaság tagja. Ez ma már nem számít különös kiváltságnak. Míg a rendszerváltás előtti időkben csak egy szűk kör, a pártállami hatalomgépezet bennfentesei élvezhették a vadászat örömeit, ma már mindenki tagja lehet egy-egy társaságnak, ha ideje, kedve és főleg pénze van rá.

Egy vadászidényben a vadgazdálkodási ágazatból 6-7 ezer tonna lőtt vadhús kerül a piacra. A vadásztársaságokat a területbérleti díj, a munkabér, a vadföldművelés költségei, a takarmányköltségek és a legjelentősebbnek számító vadkárköltségek is sújtják, miközben a vadhús-értékesítésből származó bevételeik a kiadásaiknak sokszor még a harminc-negyven százalékát sem fedezik. Ez az oka annak, hogy a vadásztársaságok tagjainak olykor mélyen a zsebükbe kell nyúlni.

(Forrás: Magyar Demokrata: De hol a vadhús? Szerző: Hernádi Zsuzsa illetve CME Hungary Kft.)