Jump to content

A természetfotózás illemtana

2017. 03. 13. 17:32

A jó természetfotós ismérvei: ügyel a környezetére, óvja azt és igyekszik olyan állapotban hagyni, amilyenben találta. Nem rongálja, nem igazítja, nem módosítja a környezetet egy fotó kedvéért. A jó természetfotós a természetet fotózza a maga naturális mivoltában, nem kíván beleavatkozni, átalakítani, megrongálni azt. Milyen alapvető elvárásokat kell betartanunk, ha a természetben fotózunk?

A fotózás megszállottjai között is különleges helyet foglalnak el a természetfotósok. Akár hobbi, akár hivatás a fotózás, elmondható, hogy igen sok türelmet igényel. A természetben való fotózás egy kicsit más, egy kicsit több.

Kellő elhivatottság, végtelen türelem, önfegyelem, kitartás, a természet átlagon felüli szeretete és ismerete - többek között ezek egy jó természetfotós ismérvei, tulajdonásgai, ezen felül el kell viselni a hideget, a forróságot, az esőt, a magányt egy jó felvétel elkészítéséhez.

A természetfotósra ugyanakkor számtalan veszély leselkedik a terepet járva. A kialakult veszélyhelyzeteket csak nagyon ritkán okozzák a vadállatokkal való találkozások. Ha mégis szembe találjuk magunkat egy veszélyesnek tartott állattal, mindig hagynunk kell neki esélyt a visszavonulásra. Egy vadállat csak akkor támad, ha kiprovokáljuk azt, vagy ha veszélyben érzi a kicsinyeit. Számos apró dologra kell figyelnünk, ha a természetben szeretnénk fotózni. Ehhez készített egy útmutatót a NaturArt természetfotós szövetség.

Mik az etikai alapelvek a természetben való fotózás során?

A természetfotózás etikai alapelveit a NaturArt természetfotós szövetség fogalmazta meg. A hosszabb terjedelemre való tekintettel csak néhány igen fontos gondolatot említenék meg a teljes szövegből.

  • A természetfotózás egyik legfontosabb erkölcsi, etikai előírása, hogy a fotós terepi munkáját úgy végezze, hogy tevékenységével az élőhelyen ne okozzon természeti károsodást, ne változtassa meg kedvezőtlenül a növény- és állatfajok életfeltételeit, ne hozza kedvezőtlen helyzetbe a védett növény és állatfajok egyedeit és populációit, ne befolyásolja károsan a védett állatfajok élettevékenységét.
  • A madarak fotózását (tekintettel érzékenységükre) fokozott figyelemmel és felelősséggel kell végezni. A fotózás módját úgy kell megválasztani, hogy a madarat az a legkevésbé zavarja.
  • A természetfotósnak tudatában kell lennie a munkájával járó kockázatokkal, és vállalnia kell az ezzel járó erkölcsi, és jogi felelősséget.
  • Az etikus módon dolgozó természetfotós magatartásával nem egyeztethető össze a „trófeagyűjtésre", a kizárólagos anyagi haszonszerzésre, illetve a minden áron eredmények elérésére való törekvés.
  • A vadonélő állatok fényképezése a természetfotóstól magas fokú szakmai hozzáértést kíván. A fotósnak tisztában kell lennie a fényképezendő faj etológiai sajátosságaival, és figyelembe kell vennie azt a tényt is, hogy az állatvilágban egy fajon belül is nagyon eltérő érzékenységű egyedek fordulnak elő. Amennyiben azt észleli, hogy jelenléte feszélyezi, illetve magatartásában jelentősen zavarja a védett állatokat, akkor azonnal felhagy a fotózás előkészítésével és elhagyja helyszínt!
  • A madarak fotózását (tekintettel érzékenységükre) fokozott figyelemmel és felelősséggel kell végezni. A fotózás módját mindig úgy kell megválasztani, hogy a fotós jelenléte a fényképezni kívánt madarat ne zavarja.
  • A természetfotózás etikai alapelveiben foglalt ajánlásokra alapozva a naturArt a szaporodási helyeken- és időszakokon kívül készült madárfotókat etikailag és szakmailag is mindig többre értékeli, mint az úgynevezett „fészekfotókat"!

A fotózás módját, helyét és idejét tekintve a módszerek, a veszélyességük sorrendjében a következők:

  • fészeknél, fészkelő revírben,
  • dürgő helyen,
  • éjszakázó, pihenőhelyen,
  • táplálkozó, ivóhelyen,
  • a vonulás során való fotózás.
(Forrás: vadaszideny.hu; etf.naturart.hu; képek: pixabay.com)