A trófea a győzelem jelképe és amióta az ember vadászik, azóta léteznek a trófeák is. Az első trófeákat talán úgy hirdették győzelmüket a természet felett, hogy egy póznára kitűzték az ellenségtől elkobzott fegyvereket. A vadászatban az elejtett állat egyes testrészeinek különböző eljárásokkal tartósított emléktárgyát nevezzük trófeának, azonban pontosan ezzel a kifejezéssel élünk akkor is, ha egy versenyszám első helyezettje megkapja jutalmát.
A trófea azt jelzi, hogy a vadász győzedelmeskedett a vad felett, és az elejtett állat valamilyen testrészét ereklyeként őrzi. A trófea tehát arról tanúskodik, hogy egy vadat elejtett és annak tárgyiasult megnyilvánulása függhet a ház falán. A görög trophaion szóból ered, amelynek jelentése is az, hogy győzelmi jel.
A trófea nemcsak agancsot jelenthet, hanem agyarat, szarvat és akár az elejtett vad egész, tartósított testét, vagy annak egyes preparált testrészeit is. A trófeák nagysága, különlegessége mindig is a versengés alapját adták. Egy nagyobb és veszélyesebb vad elejtése a vadász tudását és bátorságát hirdette, és ez már így volt a középkorban is. Nem véletlenül maradt az utókorra annyi trófea, amelyeket a kastélyok falát díszítették és díszítik akár ma is. A trófeának tehát a mai napig értéke van, és a vadász dönti el, hogy megtartja-e ezt, vagy sem.
A civilizációban sokkal nagyobb értéket képviselnek ezek a győzedelmi jelképek, mint egy nomád nép esetében, hiszen azok, akik folyton vándorolnak, helyet sem tudnak biztosítani lakhelyük mobil építőelemein ezeknek a jelképeknek. A téglafalak pedig erre is lehetőséget adnak.
Trófea csak az lesz, amiért megküzdünk. Ezért nem tekinthető trófeának az olyan agancs, amelyet valahol talál valaki, de a kapott rókabőr ugyanúgy nem az.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!