A feladat szerinti fő típusok csoportosítása testméret alapján:

• Kis termetű: spániel, terrier, tacskó (a spánieleket szakszóval kajtató ebnek, a terriereket és a tacskót pedig kotorékebnek nevezik)
• Kis-közepes termetű: kopó
• Közepes termetű: retriever, vizsla, véreb
• Agár (kis, közepes és nagy méretű fajták is vannak)

Minden feladatra más kutya alkalmas

A középkorhoz köthető a különböző fajta vadászkutyák tenyésztése annak függvényébe, hogy milyen vadra és milyen vadászati módokkal kívántak vadászni. Megjelentek a szemmel és orral (szimat alapján) vadászó fajták. Kitenyésztették a rejtőző vad felkutatására a kajtató ebeket, hajtó ebeket, valamint a sebzett vad keresésére használható fajtákat, a vérebeket. Ugyanakkor a kopókkal (hajtó ebek) párhuzamosan kialakult az agár, az agarászat. A lőfegyver vadászatban történő alkalmazása döntően hatott olyan ebek kitenyésztésére, amelyek messziről képesek jelezni a vad jelenlétét, a vadat nem űzik, hanem bevárják a vadászt, aki felrebbenti vagy kiugrasztja a rejtőző szárnyas vagy szőrmés állatokat, erre a feladatra születtek meg a vizslák.

A mai modern vadászkutyákat, feladatkörük alapján, több csoportba soroljuk.

Vizslák

Általában apróvad vadászatára használt középtermetü kutyák. A vizslák a vadászkutya kiképzés iskolapéldái. Intelligens, engedelmes, ragaszkodó és kiegyensúlyozott kutyák, kitűnő szimattal rendelkeznek. Mozgásigényük hatalmas. A vizslák között megkülönböztetünk kontinentális és angol vizslákat. Szerepük is eszerint alakul a vadászatokon. Az angol vizslák kitűnő szimatuk révén megkeresik az elrejtőzött vadat, majd jellegzetes pózban maradva, vadmegállásnak nevezik, megmutatja a rejtőzködő vad helyét a vadásznak. A vadász felrebbenti vagy felugratja, majd következik a lövés. A klasszikus angol vizslázásnál a kutya szerepe ezzel véget is ért. A kontinentális vizslák ugyanezt csinálják, de szerepük a lövéssel nem ér véget. Parancsra megkeresik a meglőtt vadat, vízen vagy szárazon, és gazdájukhoz viszik (aportirozás). Szerepkörük még ennél is tágabb, mert használatosak sebzett nagyvad utánkeresésére (friss nyomon), amikor feladatuk ennek megtalálása és a kimúlt vad jelzése („dermedtre csaholás”), vagy a még nem kimúlt vad megállítása („állóra csaholás”). Ezen faladataik miatt nevezik még a kontinentális vizslákat mindenes, vagyis univerzális vizsláknak is.

Kajtató ebek

Kisebb termetű kutyák, szerepük a vad megkeresése, felrebbentése, kiugrasztása. Nem állják a vadat, mint a vizslák, de az ő esetükben ez nem gond, mivel általában úgymond puska alatt, vagyis lőtávolságban keresnek és dolgoznak. Sajnos, mivel az ő feladatukat a mindenes kutyák is el tudják látni, vadásztársként egyre kevesebbet találni belőlük.Sokukból időközben divatkutya lett, s a kizárólag küllemi szempontok szerint történő szelekció miatt fokozatosan vesztik el vadászképességeiket.Ezért ma nem mindegy, hogy a vadász milyen tenyészetből származó kajtató ebbel indul el fácánozni…

Fontosabb képviselőik:

• Amerikai cocker spániel
• Angol cocker spániel
• Angol springer spániel
• Field spániel
• Ír vízispániel

Kopók

A kopók a legősibb vadászkutyák. Szerepük a vad megkeresése, felverése, üldözése, a vadászok felé terelése. A kopóval való vadászatnak több formája is elterjedt az évek, évszázadok folyamán. A klasszikus a kopászat, falkavadászat. A falkavadászat lényege és szépsége valójában abban rejlik, hogy a kopók a lovasoktól és a lovaktól függetlenül, önállóan dolgoznak attól a pillanattól kezdve, ahogy a vad nyomára akadnak. A falkászat történhetett vadon élő szarvasra, zárttéri szarvasra, nyúlra és rókára. Nyúlra kis termetű kutyákat alkalmaztak, ilyenek a Basset artésien normand, Basset hound, Artoisi kopó és a több hasznosítású Beagle, Nyulászkopó. Rókára, a közepes termetű kopók a legalkalmasabbak, nagy fedettségű területen rendezett hajtásokhoz a Beagle és a Nyulászkopó használatát javasolták. Szarvasra kizárólag nagy testű kopókat használtak és ahol nem tiltott ez a vadászati mód ma is ezeket alkalmazzák. Ide tartoznak a nagy francia kopók, a nagy francia trikolór kopók és a jurai kopók. A legtöbb országban a klasszikus falkavadászat tiltott vadászati módnak minősül.

Vérebek

A vérebek azok a vadászkutyák, melyeket arra tenyésztettek ki, hogy a sebzett nagyvadat kövessék, hogy megtalálva hollétét jelezzék, vagy a még mozgó vadat állítsák vagy lerántsák. A vérebek a 24 – 48 órás vagy annál régebbi nyomot is követni tudják. De nem csak a magányos nyomot kell kövesse a jó véreb, hanem ki kell tudja választani a sebzett állat nyomát a konda, a szarvascsorda nyomrengetegéből is. Klasszikus értelemben a vérebet csak szarvasra, muflonra, dámvadra, zergére és vaddisznóra használják. Őzre csak olyan helyen ahol fővad. A vérebnek igen bensőséges kapcsolatban kell lennie gazdájával, kölcsönösen kell bízzon a vadász és kutya egymásban. A véreb majdnem egyáltalán nem fenyíthető, mivel igen érzékeny, és a fenyítés teljesen letöri munkájában. Ismertebbek véreb fajták:

• Bajor hegyi véreb
• Bloodhound
• Hannoveri véreb

Folytatjuk.