Manapság már semmi sem olcsó nálunk, de a környező országok vadászai is erről számolnak be, amikor baráti beszélgetések során erre a témára terelődik a szó. Csak azok tudják gyakorolni a lövést, akik megengedhetik maguknak. A legtöbb helyen nincs sem sörétes, sem golyós puskával való lövésre alkalmas lőtér. Így aztán marad a vadászat. Az meg kevés. Ahogyan a puding próbája az evés, úgy a jó lövésé a gyakorlás.

Idősebb vadászok tanítgattak engem is, mondták, mire ügyeljek a sörétes lövésnél. A technikája le van írva a vadászattal foglalkozó különféle könyvekben, megvehető, elolvasható, de mégiscsak az az igazi, amikor a vadász a vállához emeli a fegyvert, és meghúzza a ravaszt. Csapott már engem is vállon meg arcon a nem jól odafogott fegyver. Volt olyan nyár, hogy fürjvadászat után nem tudtam felemelni a karom, mert kék-zöld volt a vállam, és úgy sajgott, hogy sírni tudtam volna. Hiába magyarázták a nálam többet lövők, hogy mindkét szemem legyen nyitva a lövéskor, hiszen akkor nagyobb teret látok be, én légpuskával kezdtem lőni gyerekkoromban, úgyhogy megszoktam a félszemes lövést, most is leginkább úgy lövök. Persze golyós puskával való lövéskor az ember hasznát veszi a légpuskás tapasztalatnak. Hallottam már olyan megjegyzéseket, hogy nem a fegyver, hanem a golyó teríti le a vadat, tehát fontos a jól megválasztott lőszer. Ami persze igaz, de ha a fegyvert nem a megfelelő módon kezelik, akkor a lőszer nem oda kerül, ahová szántuk, úgyhogy mindkettő egyaránt fontos.

Sok vadász gyakorolja szezonon kívül is a fegyver vállhoz rántását, a célra tartást. Ez fontos is, hiszen szükségünk van arra a beidegződésre, hogy hogyan álljunk a lövés pillanatában, miként tartsuk a fegyvert a kezünkben. Mindezt csak gyakorlattal lehet elsajátítani. Én még tükör előtt is csináltam. Sokat javított a fegyvertartásomon!

Forrás, kép forrása: vadaszmester.hu